Az órás felett is múlik az idő

2013 nov 22
Megosztás

Hanga István órásmesteré Kecskemét legrégebben működő magán időmérő szaküzlete. Kihalófélben lévő szakma ez, minden eldobható, szerencséjére a toronyórákat nem ilyen szemlélettel készítik.

 

Virtuális tárlatvezetéssel indult az Élet a régi Kecskeméten... Facebook csoport legutóbbi találkozója. A vendég, Hanga István órásmester ugyanis a róla készült filmet vetítette le először, amin természetesen az általa létrehozott gyűjteményről, a nemrég a Bozsó Gyűjtemény kibővített falai közt működő - és nem működő - óráiról beszélt. A laikusok számára váratlan mennyiségű, fajtájú és érdekességű gyűjteményt jól egészíti ki gazdája, aki családjával maga sem átlagos életet él.

Hanga István 1942-ben született Izsákon, órák között nőtt fel. Édesapja, Hanga József 1920-ban kezdett órás- és aranyművesként dolgozni, 1927-ben Izsákon, majd Kalocsán nyitott saját üzletet. Itt kezdett beletanulni a szakmába fia, István is, aki az aranyművességet nem sajátíthatta el, az ugyanis abban az időben állami monopólium volt. Még börtönbe is kerülhetett volna, ha mégis elkezd arannyal foglalkozni. Nem tette. A most 37 éves Zsolt fiának viszont már nem állt az útjában semmi, így ő újra duplaszakmát tanult ki, sőt az órásmesterség új - digitális és elektronikus - irányzatait is kitanulta.

- Emlékszem, Kalocsán öt órás volt gyerekkoromban. Én természetesen apámnál dolgoztam. A mestervizsgához szükséges nyolc évet is nála töltöttem, így 26 évesen lettem mester - mesélte röviden Hanga István, aki elmondta, 1968-ban kapta meg az ipart. Ekkor Kecskeméten akart üzletet nyitni. 

- Két év alatt honosodtam meg, Kecskemét nem akart befogadni - emlékezett. - Visszagondolva talán azért voltam olyan idegen, mert farmerban és vietnámi papucsban jártam. Mindenesetre többször kértem, hogy kiválthassam az ipart a városban, de Bild Ottó a városi tanácsnál mindig elutasított. Egyszer végre behívatott, hogy alá kell írnom egy papírt, na, az is egy elutasító határozat volt. Fellebbeztem a megyénél, ők hozzájárulásukat adták. Kiutaltak egy üzlethelységet a Don kanyarnál, amit szinte rögtön le is bontottak utána. Megvolt az ipar, de nem volt még üzlethelység. Akkoriban épült a Lordok háza. Kinéztem az Arany János utca és a Lordok háza közötti részen egy kis helységet, amit megkértem a KIK-től. Rozgonyi Jánossal kellett tárgyalni, többször is voltam nála, mert láttam, hogy üresen áll az a kis rész. Addig zaklattam, amíg lebontatta az egyik falát az üzlethelységnek. Vigaszként adott a KIK egy ígérvényt üzlethelységre, amit a város megint elutasított, a megye pedig jóváhagyott. A város viszont azt mondta, hogy az a terület jól ellátott, hiszen az evangélikus templom mellett működött az órás szövetkezet. Minden kis lépéssel így haladtam - mesélte. Ezután iparáthelyezési kérelmet adtam be, a város elutasította, a megye másodfokon megadta. 

Kavarcóra-láz

Megvolt hát végre a Lordok alatti üzlethelység. Mentem a KIK-hez a kulcsokért, amit persze nem adtak ide, azt mondták: "felsőbb utasításra nem adhatják". Türelmes ember vagyok, másként nem is lehetnék órás, de ekkor már kezdett elegem lenni ebből. Jeleztem a megyének, hogy mi a gond. Varga Jenő volt a megyei tanácselnök, aki odaszólt Reile Gézának. Úgy tudom nem rakhatná a kirakatba, amit akkor kapott. Én viszont egy kulcsot kaptam és elkezdtem végre a munkát - sorolta a várostörténeti csemegéket Hanga István. A közönségből többen megjegyezték, hogy élénken emlékeznek arra, amikor hosszú sorokban álltak az utcán az órásműhelye előtt. A hetvenes években indult a kvarcóra láz, így a mester ezen a téren is kiképezte magát, hogy tartsa a lépést a korral. A vevők fel is ismerték a tudást, az üzlethelységet Hanga hamarosan kinőtte, szerette volna bővíteni, amire nem sok lehetőség volt. A nyolcvanas évek közepén hallotta, hogy épül valami üzletsor a Hornyik János utcán kimondottan kisiparosoknak és kereskedőknek.

- Írtam Mező Mihály akkori városi tanácselnöknek, hogy csinálnék az új üzletsorra egy világórát. Válasz tőle nem érkezett, de jöttek a tanácstól egyeztetni. Addig-addig, hogy az óra elkészült én meg megkaptam az üzlethelységet, de papírok nélkül. Az az egyetlen helység volt, ami a városé maradt, a többi butikosok mind ki tudták fizetni az árat. Én végülis bérlő lettem, de aztán meg kellett vennem az üzletet. Nem volt nagyvonalú a város, emlékszem, hogy akkor adtam el egy 63 négyzetméteres lakást 500 ezer forintért, az üzletet pedig 3 millióért lehetett megvennem - sorolta Hanga István élete sorsfordító pillanatait. 

Virágidő

A tájékozódási pontként is ismert Hanga órásüzlet később virágórával is bővült, ami szintén a mester ötlete volt.

- Sok külföldi városban láttam virágórákat. Magyarországon ez nem annyira elterjedt, jószerivel csak a székesfehérvári ismert, pedig nagyon szép látvány. Szécsi Gábor polgármesternek mondtam el az ötletemet, aki támogatott. A virágóra kezdeményezését felkarolta a város, áldoztak rá pénzt és munkát, így nagyon szép lett. Ma már nem az - hangzott el.

- Mindig szólok Nagy Ágnes főkertésznek, hogy törődjenek egy kicsit a virágórával, a válasz mindig az, hogy nincs rá pénz. Múltkor 70 ezer forintért vettem bele palántákat, de jön az öntözőkocsi és úgy locsolja meg, hogy teljesen kimossa a talajt a gyökerek közül és megint megy tönkre az egész.

Hanga István az egész este során gondterheltnek tűnik, sok baj nyomta és nyomja a vállát. Magyarországon elsőként létrehozott óragyűjteménye ugyan igazi örömforrás számára, mégis árnyék vetül erre is.

- Elkészült a kiállítóhely a Bozsó Gyűjtemény bővítésével. Nagyon szép is lett, de a város nem ad már pénzt tárlatvezetőre, nekem meg nem mindig van időm ott lenni, amikor csoport jönne. Így elég gazdátlan, kihasználatlan a gyűjtemény én meg most is a megélhetésért küzdök - mondta a négy és fél évtizede beilleszkedni próbáló, Kecskemétért mégis sok bennszülőttnél többet tevő mester.

A városban látható toronyórák sorsát immár fia, Zsolt kezdi rendezni. A Nagytemplom órájának elektronikája már teljes egészében az ő munkája. 

 

 

 

 

 

 

Címke: