A szakbizottsági jóváhagyás ellenére levette napirendről, ezzel nem adta hozzájárulását a képviselő-testület ahhoz, hogy a Malom Központ falán egy kis dombormű létesüljön a néhai építtető, Somogyi Endre emlékére. De mortuis nil nisi bonum.

A legutóbbi kecskeméti közgyűlésen egy emléktábla állításának a jóváhagyásához kérte a városatyák hozzájárulását a Malom Központot is  üzemeltető ES Invest Kft., mivel a helyi rendelet szerint közterületen emléktáblát, vagy bármiféle alkotást elhelyezni csak a képviselő-testület hozzájárulásával lehetséges.

Az ES Invest Kft. a 44x69 cm-es domborművet a Malom Központnak a Hírös Agóra felé eső oldalán, a Korona utcában szerette volna elhelyezni, a pláza egyik fő tulajdonosa és építtetője, Somogyi Endre emlékére, aki 2021-ben, 51 éves korában hunyt el egy bécsi kórházban.

Az előterjesztés szerint a nevéhez fűződő kecskeméti ingatlanfejlesztések mellett (Arborétum Lakópark, társasházak építése, Vásárhelyi Pál Általános Iskola bővítése, a távolsági buszpályaudvar rekonstrukciója, Kisfái Hulladéklerakó bővítése, Szeleifalu szennyvízcsatornázása, út és egyéb infrastruktúra építések) Somogyi Endre többszörös korosztályos Judo bajnok volt, sőt, nemcsak felkarolta, hanem támogatta is a kecskeméti Judo Clubot (KJC), amelynek eredményeként ezen időszak alatt  KJC olyan páratlan eredményeket tett le az asztalra, mint Ungvári Miklós két világbajnoki bronzérme, két Európa-bajnoki ezüstérme, két olimpiai kvalifikációja, Perge Ilona Moszkvában nyert Szuper Világkupája, ifj. Nagysolymosi Sándor Bukarestben szerzett férfi Világkupája, valamint Majer Tibor junior Európa-bajnoki bronzérme.

A bronz dombormű Lakatos Pál Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása, sem települépi, sem pedig örökségvédelmi érdekeket nem sért. Az emléktáblához a Környezetvédelmi, Városrendezési és Agrár Bizottság egyhangúlag a hozzájárulását adta, már csak a formális rábólintás hiányzott a képviselő-testület részéről.

Ekkor kért szót Sipos László, képviselő, aki azt mondta:

engem nagyon elgondolkodtatott ennek az emléktáblának az elhelyezése,  mert amennyi jó, annyi rossz, sőt, sokkal több rossz keletkezett ezzal a személlyel kapcsolatban és én maximálisan azon vagyok, hogy ezt nem fogom megszavazni, mert annak idején a képviselő-testület tagja voltam és láttam azokat a csínytevéseket, amiket véghez vittek a beruházás egésze alatt, sőt, vállalkozóként is kapcsolatban voltam velük és ugyanezeket tapasztaltam. Úgy gondolom, Kecskemét városa emléktáblát, még ha csak a hozzájárulását is adja hozzá, olyannak adja meg, akit tiszteletben tartunk, illetve, aki megérdemli.

Ezt követően a városatyák szavaztak az előterjesztés levételéről, amelyet a testület 10 igen 8 tartózkodás és Dobos József nemleges szavazása mellett levett a napirendről.

E szerint a bizottság tagjai, akik korábban zöld utat adtak az előterjesztésnek, nem ellenezték annak levételét.

Zavaros múlt szavaz a jelenben

Vajon mi történt? Miért vált ilyen kicsinyessé a testület, hisz nem méltatást, csak hozzájárulást kértek. Miért nem tudtak a nyilvánosság kizárása nélkül egyeztetni előzetesen ebben az ügyben, szó nélkül, méltósággal, ki ki a lelkiismerete szerint, hisz a néhai építtető már nem tudja magát megvédeni.

A levétel megoldás? Most akkor minden rendben? Több mint húsz év után sikerült végre betartani a Malom építtetőinek? 

Az emléktábla magánkezdeményezés, Somogyi Endre édesapjának az álma volt, aki, sajnos, a közelmúltban szintén elhunyt, mondhatni, a végakarata lett volna.

Tépjünk fel most 20 éves sebeket és kezdjünk újra vitákat a Malom építésével kapcsolatban, amiket Sipos képviselő belengetett, akinek természetesen szíve joga nem megszavazni, hiszen épp ő és mindazon társai, akik már akkor is közéleti szereplők voltak, tudják a legjobban, hogy ebben az ügyben leginkább a politika kavarta a port, nem pedig az építkezés, hiszen  ennek a beruházásnak a jogcímén tudták megbuktatni Szécsi Gábort, az akkori polgármestert. Muníció volt még ehhez a perpatvarhoz a sértődöttek bosszúja, mert kimaradtak belőle. Ugyanis zavartalanul zajlott a bontás, az engedélyeztetési eljárás, amíg a tervek koncepciót nem váltottak és az építettők kiléptek a helyi belterjesség ólmelegéből.

A legtöbben azt sem hitték el, hogy meg tud épülni, egyedül Somogyi Endre hitt benne, a nagy léptékű városfejlesztésben és tudta, hogy egyszer az idő majd őt fogja igazolni. Nem tudni, honnan volt meg hozzá ez a képessége, de meggyőződése volt és ebben rejlett az ő rendkívülisége. Nem ötletelő, hanem teremteni tudó ember volt.

Ma már tudjuk, hogy a Mercedes gyár idetelepülése előtt a város egy anonim átvilágításon esett át és a Malom Központ, a  maga nemzetközi kereskedelmi hálózatával, is hozzájárult egy ponttal ahhoz, hogy a világ egyik  legrégebbi autógyártója a városunkban telepedett le és tette európai hírűvé Kecskemétet.

Persze, nagyon rögös út vezetett el addig, hogy ez a létesítmény bekapcsolódjon a város vérkeringésébe, az újabb generációknak ez már egy természetes szolgáltatóház és semmit sem értenek a felnőttek vitájából, de az ellenzői is keveset tudnak arról, mennyi ideg- és egészségőrlő harcba került az, hogy a már működő létesítményt Somogyi Endre megvédje a spekulánsoktól.

Nem beszélve a terveiről, mert mindig szülővárosának a fejlesztésében gondolkodott, de akkor sem támogatták a városatyák, pedig de jól jönne most egy kis tőkebevonás. Ma már persze ezeket a nemleges döntéseket is bánhatjuk, mert a parkolási és közlekedési gondok elérték Kecskemétet és Endre beruházástervei mindezekre kínáltak volna megoldást, zöldítést.

Sokáig tervezte, hogy ezt a sok, nem egyszer abszurd állítások, fantázia szülte, rosszindulató  híresztelésekkel tűzdelt küzdelmének történetét megvalósítja egy könyvben, de inkább továbblépett, nem akart a múlton rágódni, mert mindig is előre tekintett, nem úgy, mint a képviselő-testület.

Rajnai Attila