Szécsi Gábor, egyetemi tanár, a Fidesz első polgármestere volt Kecskeméten. 1998-tól nyolc évig irányította várost, de a frakciója és párt helyi szervezete nem tartott ki mellette a második ciklus végégig.

 

Szécsi azonban a függetlenekkel és az ellenzékkel együtt a 2006-os választásokig elkormányozta a várost, majd egy máig vitatott választáson néhány szavazattal alulmaradt Horváth Zsolttal szemben a parlamentbe jutásért. Zombor Gábor első ciklusában liberális képviselőként ült a helyi közgyűlésben, ma tudományos munkát folytat és menedzsel. Jelenleg a pécsi egyetem felnőttképzési karát szervezi Kecskemétre. Amúgy nem bánt meg semmit és nem haragszik senkire, mondván, a politika már csak ilyen, éppen ezért nem zárja ki, hogy egyszer még visszatér a közszereplés porondjára. 

 

- Merre él, mit csinál professzor úr?

 

- Jelenleg egy sajátos felsőoktatási Bermuda-háromszög tölti ki az életem, de nem vesztem el benne, csak ritkábban vagyok Kecskeméten, úgy hetente két napot, amikor a helyi főiskolán tanítok. A többit  a Pécsi Tudományegyetemen, illetve Pesten töltöm. Előbbiben a Felsőoktatási és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karon vagyok a Kultúraközvetítési és Közösségfejlesztési Tanszék vezetője, miközben koordinálom a karnak a Kecskemétre helyezett képzési terveit. E mellett a Tudományos Akadémián belül megalakított Bölcsészettudományi Központ főmunkatársa vagyok, ahol többek között a pályázati- és projektirodát vezetem. 

 

- Nem sok ez egy kicsit?

 

- Igen, látszatra tényleg sok, de azért ezek a feladatok nagyjából lefedik egymást. A problémám egyedül az idővel van. A múlt évben fél évet töltöttem vendégtanárként Németországban, aztán a mai napig nem tudtam behozni ezt a néhány hónapos lemaradást, annyi feladat torlódott fel amire hazaértem.

 

- Mennyiben maradt kecskeméti?

 

- Én mindig az voltam és az is maradok. Igyekszem továbbra is hozzátenni a városhoz a lehetőségeimhez mérten. A napokban aláírtunk egy együttműködési megállapodást a Bács-Kiskun Megyei Angol-Magyar Kisvállalkozási Alapítvánnyal Mák Kornél alpolgármester jelenlétében, amely alapján a pécsi egyetem megalapítja regionális felnőttképzési intézetét Kecskeméten. A képzés erőforrás-kutatással is párosul, tehát nem csak vaktában történik az oktatás, hanem térségspecifikusan, tudományos alapokra helyezzük. Hozzá kell tennem, alapképzésben nem gondolkodunk, mert nem akarunk konkurenciát az amúgy is gondokkal küzdő helyi főiskolának. 

 

- Helyileg hol lenne ez  a képzési központ?

 

- Amikor a tárgyalásokat megkezdtük a városvezetéssel Zombor Gábor ajánlotta a figyelmünkbe a Kodály iskola melletti inkubátorházat, amely tökéletesen megfelel a céljainknak.

 

- Tényleg, milyen a viszony Zombor és ön között, hiszen polgármesteri riválisok voltak egykoron.

 

- Abszolút korrekt. Tartjuk a kapcsolatot, a polgármester úrral gyakran konzultálunk tehetséggondozási, oktatási kérdésekben, és ilyenkor a munkám és a terveim felől is szokott érdeklődni.

 

- Pedig amikor nyolc év után átadta a polgármesteri széket Zombor Gábornak viharos hetek következtek. A megújult Fidesz tabula rasa-t hirdetett, fehér könyvet nyitott, amelyben leszámolt az előző korszakkal, annak minden hozományával és úgymond, új pályára állította Kecskemétet.

 

- Ez pusztán kommunikáció volt, méghozzá központi, amelynek az volt a lényege, hogy semmi nem lehet jó, ami az elmúlt ciklusban, ciklusokban történt. Ennek azonban nem volt gyakorlati vonzata, éppen ezért nem is tulajdonítottam neki jelentőséget. Mentem  tovább, lekötött a hivatásom, a tudományos munkám.

 

- Annak sem, ahogyan távozásra kényszerítették. Lényegében egy mondvacsinált koncepció alapján, a Malom Központ építésének apropóján vált meg öntől a Fidesz, mert már jó ideje a saját érdekeiknek megfelelő városvezetőt szerettek volna. Ez az igazságtalan támadás miatt sincs harag önben senki iránt?

 

- Nincs. Annak aki politikai pályára lép tisztában kell lennie azzal, hogy ilyen jellegű támadások érhetik.

 

- Nem tudom mennyire került felszínre az ön polgármesteri konfliktusa a Fidesz frakcióval, illetve a helyi pártszervezettel, de nem gondolt arra, ha kompromisszumot köt velük, a támogatóival, akkor talán még ma is polgármester lehetne?

 

- Ez egy látens konfliktus volt és lényegében kezelhetetlen. A baj velem volt, ugyanis én nem tudok kompromisszumot kötni olyan dolgokban, amelyek az elveim ellenére valók, vagyis, az okos, értelmes gondolatokra, ötletekre vevő vagyok, nem azt nézem, hogy ki milyen párt színeiben mondja ezt. A párttársaim, a rendszer hierarchiája viszont ezt várta volna el tőlem. Nem törődtem vele, mert hittem, hogy jó úton járok, aztán azt vettem észre, hogy egyre nagyobb az ellenállás körülöttem. De én ezen a téren már nem tudok megváltozni. Hozzátartozik ehhez az is, hogy nekem nem volt beágyazódásom az országos politikában, nem volt meg a támogatottságom, lényegében izoláltam végeztem a munkámat, mert  a kezdetektől kívülálló voltam és az is maradtam.

 

- Visszatér-e még egyszer a politikába?

 

- Nem kizárt, de az nem most lesz, mert jelenleg évekig leköt a tudományos munkám. Nem titok, rendszeresen megkeresnek a politika világából, de egyelőre nemet mondok. Talán egy jó öt év múlva, ha lesz egy olyan csapat, amellyel lehet és érdemes együttműködni, akkor segíteni fogom a munkájukat. Hozzá kell  tennem, tudományos-szakmai téren nem szakítottam a politikával, mert például három éve jelent meg egy könyvem Közélet, Közigazgatás, Kommunikáció címmel, amely a politika nyelvezetéről és sajátosságairól szól.

 

- Kívülről Miként látja Kecskemétet?

 

- Abszolút pozitívan. Ez egy fejlődő, működő, talpon lévő város, amelynek jó az érdekérvényesítő képessége. Igaz, most először a polgármester országgyűlési képviselő is.

 

- Van, amit egykori polgármesterként másként tenne most, ha ön vezetné a várost?

 

- Én nem szeretem a demagógiát. Egy válsághelyzetben meg kell oldani a problémákat, valószínűleg a felmerült gazdasági-gazdálkodási problémákkal én sem tudtam volna mást tenni. Szóval, megértem az intézkedéseket, az átszervezéseket, az úgymond reformokat, de azok végrehajtásának a módjával már vannak fenntartásaim. Az ütemezésükben én valószínűleg másként jártam volna el. Véleményem szerint az ilyen mérvű átalakításokat, amely például az intézményrendszerben végre lett hajtva,  sokkal jobban át kell gondolni, szakmaibbá tenni, a beruházásokat pedig fenntarthatóvá kell átalakítani. Az egésznek a levezénylésével kapcsolatban pedig nekem alapvető attitűdöm a nyitottság. Hogy több támadás ért-e volna mindezek miatt, lehet, hiszen a nyitottságot kíséri a legnagyobb gyanakvás.